2011. június 22., szerda

Elizeus nyara


Itt a nyár, annak minden szépségével, vége az iskolának, lassan vége a vizsgaidőszaknak, kezdődnek a szabadságok, nyaralások stb. Mindenki nagyon várja ezt az időszakot, de kevesen vagyunk tisztában annak veszélyeivel. És most persze nem elsősorban a leégésről, bőrrákról beszélek, hanem szellemi veszélyekről.

Milyen szellemi veszélyek vannak a nyáron? Keresztény férfiaknak a legegyértelműbb veszély az indokolatlanul kevés ruhában flangáló hölgyek veszélye. De nem ez a legveszélyesebb dolog. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy ha elmegyünk nyaralni, fáradtabban jövünk haza, mint ahogy elmentünk. Sokan vannak a gyüliben olyanok, akik nyárra hazamennek, és otthon közösség nélkül maradnak, elerőtlenednek, elfáradnak, és szeptemberre, mikor jönnek vissza már teljesen le vannak merülve. El kell, hogy teljen néhány hét, mire újra be tudnak illeszkedni a közösségbe. Ez persze nem újdonság, a Biblia is feljegyez számos ilyen esetet. Most nézzünk meg ezek közül egyet.

Illésről szól a történet, aki éppen hatalmas győzelmet aratott a baál papjain a Karmel hegyén. Nem sokkal később viszont már elcsüggedve, kimerülve látjuk viszont.


1Királyok 19
"Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal,Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába." (Nem kérdezte meg Istent, csak egyből menekült.)

"Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt." (Isten táplál)


"Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig." (Valamilyen céllal táplál)

Megszólítja Isten: "Mit csinálsz itt Illés?"

Mi lenne, ha Isten látná, ahogy a Balaton parton nézed a csajokat, vagy órák hosszat bámulod a tv-t, vagy lógsz a neten? Ugyanezt kérdezi tőled is: Mit csinálsz itt Norbi.....?

És persze mi is mondjuk a kifogásokat: "Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni."

Isten nem vádolja, nem szembesíti a bűnével, egyszerűen csak Önmagához hívja:

"Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni."

Elmúlik Illés félelme, jól kipanaszkodja magát Istennek (ilyet is lehet ám, nem kell, hogy mindig csak gépiesen hálát adjunk Istennek, az őszinteség sokkal többet ér!)

És aztán Isten elküldi őt dolgozni.

"Ekkor azt mondta neki az ÚR: Menj, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsi fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a magad helyébe! És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg. De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt."

Mert a nyáron a legnagyobb veszély a hirtelen ránk szakadt szabadság, amikor nem kell korán kelni, amikor semmittevéssel múlnak a napjaink, akkor szépen óvatosan beszivárog az életünkbe a bűn, eluralkodik rajtunk és az nagyon fárasztó. Mi itt a gyülekezetben úgy szoktunk tervezni, hogy szeptembertől júniusig, és a nyarat valahogy átvészeljük, mert az úgyis olyan gyenge. De ennek nem kell, hogy így legyen, igaz hogy kevesebben vagyunk, de akik itt maradnak, azoknak meghatározó élmény lehet ez a nyár, ahogy Elizeusnak is az volt:

"Amikor elment onnan, rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét iga ökör volt előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját. Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza, mert valamit tettem veled. Elizeus otthagyta őt, de aztán vette az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámánál megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Illést, és szolgálatába állt."

Legyen ez a nyár Elizeus nyara! Döntsük el, hogy Istent fogjuk szolgálni ezen a nyáron, aztán szeptembertől júniusig, aztán következő nyáron, és életünk végéig, ahogy azt Illés, vagy Elizeus tette!

Tényleg éljünk ezen a nyáron, ne csak mint a zombik, hogy várjuk az őszt, hanem tényleg éljünk! És ha nyárra hazautazol, keress ott is egy közösséget, ha elmész nyaralni akkor ott is keress egy közösséget, ahol elmehetsz Istentiszteletre, mert annál nagyobb öröm nincs egy nyaraláson, amikor rájössz, hogy egy teljesen idegen helyen, ahol még sosem jártál is vannak testvéreid!

Hogy ne kelljen a nyár veszélyei miatt aggódnunk, hanem mi legyünk veszélyesek az ördögre azzal, hogy harcolunk Isten országának kiterjesztéséért.

Rengeteg lehetőség van szolgálni: Jövő héten angol tábor, aztán sátoros evangelizáció, biztos vagyok benne, hogy Romániába is lehet menni Tikával, szóval rengeteg lehetőséget ad Isten, hogy szolgáljuk őt!


Legyen ez a nyár Elizeus nyara!


Isten áldjon benneteket!